Énszeletek

Hogyan vált Odüsszeusz olvasó emberré?

     Senkise lájkolt mondta Polüphémosz, Odüsszeusz pedig fogta magát és elhajózott memóriavidék kietlen tájaira. Szörfözött az üzenőfal videós megosztásai között, aztán csak úgy folytatta ezt a tevékenységet, mígnem azt vette észre, hogy társai már rég elhagyták, mert lájkországba költözött és kizárta a világból magát. Letelepedett. Fogalmazhatunk így is. A számítógépe mellé. Poseidón sem uralkodott már felette klikkelései a viharos szélben is megállták helyüket, nem változtatott azon sem áramszünet, sem egyéb akadálynak minősülő probléma, főhősünk megoldotta, betelefonált a protekciós nagynéni irodájába. Bátran nézett szembe a netes világ virtualitásával, harcolt szörnyű démonokkal ( lám milyen nehéz egy gamer élete), majdnem odaveszett, de bolyongásait nem adva fel rémrendesen gépelte be életét gépe merevlemezébe. Idővel okostelefonon nyomta, nyomta-nyomta-nyomta, mígnem egyszercsak lemerült az aksija, s az áramért elmenni rest lélek inkább felakasztotta magát egy falból kilógó kábeldarabra…lógott-lógott-lógott ( majdnem mint Karinthy a szeren) aztán egyszercsak megiramodott, kiszakadt a fal s elétárult egy szokatlan csendélet.  Embereket látott és valami különöset, beszélgettek egymással, nem cseteltek. Egy padon egy gyönyörű nő kezében könyvet tartott, nem látott ilyet Odüsszeusz, csak ha véletlen rákattintott. Sem nőt, sem könyvet, elgondolkozott tehát, hogy vajon normálisan él-e? Az is eszébe jutott, hogy kilép a 4D-s üzemmódból, de aztán kapcsolt, hiszen áramtalanul ez mégsem megoldható. Az előbb még meg akart halni, most meg csorog a nyála, az a jó nő, mintha előző életében már látta volna.  

   Ekkor főhősünk elé 3D-s képek úszkálnak, Ithaka, sziget, tenger, gyermek, nő, háború, mind-mind elvonul előtte. S akkor már tudja. Ő egy alterego. Micsodego? A régi Odüsszeusz reinkarnációja….pillanatnyi fogalomzavar. Most keresztény vagy buddhista? Politeista vagy monoteista? Megfájdul a feje, annyit tud csak, vissza akar menni az időben, úgy tenni, mintha sosem lépett volna ki belőle, s tért volna be a 21. század kapujának előterébe. A mocsokba. Az embertelenségbe. A gépies világba. Jaj, ezt nem bírhatja tovább, hol egy időgép? Visszamenne harcolni. Igazából küzdeni, de körülötte mindenki furcsán bámul rá. Aztán ráébred, miért. Nincs a fülében headset. Ezen most be kell szarni. Gyorsan kikapja zsebéből az emlegetettet, bedugja hallószervébe, bömböl a zene, így már mosolyognak rá az emberek. Aztán meggondolja magát. Nem akar süket lenni ugyanis. Az is igaz, hogy nem is szól semmi, hiszen lemerült a teloja. Csak látszat volt…he-he szivatás! A csordaszellem. Mi mind marhák vagyunk. ( Erről beugrik neki Héliosz napisten, akinek felfalták teheneit, tuti azért ilyen zavarodott az emberiség). Elindul lassan az utcán. Elég nehézkes a mozgása, mivel már évek óta, csak a lakásán ül és virtuálisan fejleszti magát, de ezért nem is kell szemrehányást tenni neki. Csak követte a csordát. A kis hűséges. Szóval picit sántikál is. Elhalad egy nagy, furcsa épület mellett. Nehezen olvassa el, de végre csigalassan kibetűzi. K.ö.ny.v.t.á.r. Az meg mi? Valahonnan rémlik neki, hogy ott talán könyvek vannak. Mivel az előbb olyan fennkölt gondolatokba ringatta magát, úgy érzi, be kell mennie. Amint belép, majdnem kiesik helyéről a szeme, szinte antidantei frázisokban nyomatná az emberiség keblébe, (hogy „Ki itt belépsz NE hagyj fel minden reménnyel!”). Eszméletlen. Ultramenő. Ennyi könyv nem is létezhet a világban! Pedig látja. Megnézi, nem hagyta-e magán a 3-4D szemüvegeket, nem. Akkor ez a nem virtuális valóság. Fel kell dolgozni. Gondolkozni próbál. Iszonyatosan nehéz. Levesz a polcról egy könyvet. Ez a cím áll rajta: Hogyan legyünk hülyék? Beleolvas: recept: NE OLVASS! ennyi a könyv tartalma. Ezer oldalon keresztül. Mi tagadás, rendkívül kreatív.

   Aztán eszébe jut a neve. Megkérdezi a melleit kipakoló könyvtárosnénit, merre van az Odüsszeia, még hozzáteszi, hogy magát keresi, próbál vicces lenni. A néni nem mosolyog. Elédob egy vastag könyvet. Ez az, itt van, nesze, te baromarc! Odüsszeusz újra csalódik, de a könyvet elviszi. Otthon nem tölti fel az aksiját, nem kapcsolja be a számítógépét, hanem elkezd olvasni. Csodálatos utazás, fantasztikus élmény. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy a kedves hölgy az Odüsszeia lebutított változatát adta neki, tehát semmi eredetiség…így könnyű olvasni, eposzi kellékek nélkül az eposzt, ami igazából már itt egy regény…legalábbis, ami főhősünk kezében van. A lényeg a lényegtelenségben, hogy Odüsszeusz beleszeret a könyvekbe, hetente jár a nagy, furcsa épületbe és a könyvtáros néni sem olyan mogorva már, összehaverkodtak, sokszor beszélgetnek. Igaz, többnyire fészbukon.