Idézetek

Thomas Mann: Tonio Kröger

"Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen."

"Miért nem jön az a lány! Miért nem veszi észre, hogy ő már nincs mellette, miért nem érzi, mi megy végbe a lelkében, miért nem oson utána titokban, ha csak szánalomból is, hogy kezét a vállára tenné, és azt mondaná:Jöjj be hozzám, légy víg, szeretlek. És fülelt hátrafelé, És várta értelmetlen feszültséggel, hogy jöjjön a lány. De annak nem vitt őhozzá az útja. Ilyesmi ebben a világban nem szokott valóra válni."

"Fáj nagyon érezni, mily csodálatosan játékos és gyötrelmes erők ébredeznek benned, és fáj tudni, hogy azok, akikhez a vágyad vezérel, derűs elérhetetlenségben állnak szemközt azokkal az erőkkel."

"Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát."

"Egészen átadta magát annak a hatalomnak, amelyet legmagasztosabbnak látott e földön, melynek szolgálatára magát hivatottnak érezte, s amely neki nagyságot és dicsőséget ígért, átadta magát a szellem, a szó hatalmának, mely mosolyogva trónol az öntudatlan, néma élet fölött."

"Élvezte ezt a mélységes révületet, ezt a szabad lebegést tér és idő felett, és csak néha érzett olyasmit, mintha szívén fájdalom cikázna át, a vágy és a bánat rövid, metsző kínja, amelynek nevét és eredetét tudakolni túlságosan rest és kábult volt."

"SZERETNÉK ALUDNI, DE NEKED KELL A TÁNC"

"Körötte csend volt és sötét, de tompán ringatóan hallatszott fel hozzá az Életédes, triviális keringődallama."